A múlt héten egy rendkívül érdekes filmet néztünk a Barátokkal.
Csúcshatás volt a címe. A főszerepet a Másnaposokban ismertté vált Bradley Cooper játszotta.
A film története nem mindennapi és igencsak elgondolkodtató volt számomra.
Nem akarom lelőni a poént és végig spoilerezni az egészet, mert lehet, hogy Te nem láttad még.
Pár szóban mesélnék a fimről és arról, hogy miért találtam különösen érdekesnek.
A filmben Bradley Cooper egy sikertelen írót alakít akinek életét fenekestül felforgatja egy szupertitkos gyógyszer.
Egy gyógyszer amellyel önmaga tökéletes verziójává válhat és agykapacitásának 100 %-át is használhatja.
Nem hangzik rosszul igaz?
Mikor először jut hozzá a titkos gyógyszerhez felismeri mekkora káoszban is él.
Neki is lát, hogy rendet vágjon maga körül. Csak úgy cikáznak a fejében a jobbnál jobb gondolatok.
Régóta halogatott könyvét is egy nap alatt befejezi. Méghozzá nem is akármilyen eredménnyel.
Aztán mikor másnap felébred a szuper képességek elmúlnak és ismét ugyanolyan lecsúszott írónak érzi magát, mint aki előtte volt.
A történet utána tovább bonyolódik és a csodaszer mellékhatásairól is kiderül egy s más.
A film szépen megmozgatta a fantáziánkat. Utána még jó ideig beszélgettünk róla.
Kitárgyaltuk ki mit csinálna, ha csak egy darab ilyen gyógyszere lenne. Mihez kezdene vele.
Jöttek is a furcsábbnál furcsább ötletek.
Volt aki jövőbelátónak tanult volna, volt aki tőzsdecápának, befektetési gurunak, szupervállalkozónak … igazából volt minden.
Mellékhatást érthető módon senki nem akart, ezért abban maradtunk, hogy senki nem vállalná be. Akkor sem ha létezne ilyen csodaszer.
Aznap este lefekvés előtt még azon gondolkodtam, hogy ilyen csodaszer nélkül is elérhető-e a az ember tökéletes verziója.
A 100%-os agykapacitás, nyilván „mese kategória”, na de a saját tökéletes verzió?
Biztosan állíthatom elérhető! Persze az eredmény nem jön csettintésre, de negatív mellékhatásai nincsenek. Pozitív viszont annál több.
Te mit gondolsz róla?
A saját tökéletes verzió tény, vagy koholmány?